A termék jellege és a szállítási határidő függvényében az árat
két módon rögzíthetik az adásvételi szerződésben. A
szerződéses ár lehet:
- fixár
- mozgó- vagy csúszóár.
A fixáras ügyletkötések lényege az, hogy az eladó
és a vevő által közösen kialakított szerződéses ár megegyezik azzal
az árral, amelyet a vevő ténylegesen fizetni fog az eladónak. Raktárról
történő eladások, rövid szállítási határidős ügyletek,
fogyasztási cikkekre vonatkozó szerződések ára általában fixár.
Számos terméknél a szerződéskötéskor még nem ismert a
szállítandó termék tényleges minősége, viszont mind az eladó mind a
vevő érdeke azt kívánja, hogy a vevő az áru tényleges értéke szerint
fizessen. A minőség függvényében mozgó árra példát
elsősorban a bányatermékek és a mezőgazdasági termékek körében
találunk.
Változhat az áru ára a konjunktúra függvényében is. Ennek
alkalmazása főként nagyberendezések adásvételénél szokásos. A
nagyberendezések gyártása hosszú ideig tarthat, s ez növeli a felek
árkockázatát. A szerződő felek ilyen esetekben általában
megállapodnak abban, hogy az árat hausse-baisse klauzulával rögzítik, a
fontosabb nyersanyagok, munkabérek stb. mindkét irányú árváltozását
figyelembe veszik. A konjunktúra függvényében mozgó ár szerződéses
rögzítése megkívánja, hogy a vevő és az eladó megállapodjon:
- a szerződéses árakat alakító tényezőkben,
- a szerződéses árakat alakító tényezők súlyában,
- a tényleges elszámolás időpontjában,
- az elszámolóár kiszámításához mértékadó piaci árakban.
Ugyancsak a nagyberendezések kereskedelmében egyre jobban terjednek a
költségtérítéses szerződések. Az ár a megállapodás értelmében fix
összegű, vagy az elvégzett munkával arányos részből és az igazolt
költségekből áll. Az is előfordul, hogy az előzetes költségvetéshez
képest mutatkozó többleten, illetve megtakarításon az eladó és a vevő
osztozik.
A napi piaci árak áringadozását egyenlíti ki a skálaáras
szerződés. Itt a megállapodás szerint a tényleges adásvételi ár
meghatározott időszak árainak átlagaként alakul ki.