Adott ország gazdaságpolitikájából levezethető külkereskedelmi
céljainak (pl. exportorientáció, vagy a hazai ipar védelme, stb.)
megvalósítása érdekében kerül sor az állam beavatkozására. A
beavatkozás eszközei alapvetően két csoportba sorolhatók: ösztönzés
vagy korlátozás.

A saját érdekeket egyoldalúan érvényesítő gazdaságpolitika azonban
sértheti más országok érdekeit. Ezért a külkereskedelemben bizonyos
kompromisszumok is kifejlődtek, amelyek leginkább a nemzetközi
megegyezésekben fejeződnek ki.

Mennyiségi korlátozások

A szabályozás legerőteljesebb eszközei. Általában az importban
alkalmazzák azzal a céllal, hogy a behozatal egy időszakban ne haladjon
meg egy előre megállapított érték- vagy mennyiséghatárt. A
korlátozások az ún. kontingensekben jutnak kifejezésre, amelyek
mennyiségben vagy értékben, árufajtákra, árucsoportokra bontva, vagy az
importforgalom egészére összevontan adják meg a behozatal felső
határát. Az ilyen típusú eszközöket akkor alkalmazzák, ha más
eszközök már hatástalanok lennének: gazdasági válság időszakában,
egyensúlyi vagy fizetési mérleg problémák enyhítésére, a hazai ipar
védelmére. A kontingensek országok közötti szétosztása magában rejti
a diszkrimináció lehetőségét.

Szélsőséges és gyakran politikai indokból alkalmazott eszközök az
export-, illetve importtilalom (embargó).

Engedélyezés

Ez a gyakorlat valamely hatóság engedélyét írja elő a
külkereskedelmi ügylet megvalósításának előfeltételeként. Segíti a
forgalom ellenőrzését, számbavételét, de lehetőséget ad a
korlátozásokra is. Ez utóbbi elsősorban az importban jellemző. A
külföldi szállítóknak különösen az engedélyezési mechanizmus
diszkriminatív működtetése lehet hátrányos.

Egyéb adminisztratív korlátozások

Adminisztratív rendszabályok: szabványok, egészségügyi biztonsági,
környezetvédelmi normák, okmányokkal való rendelkezés, vámeljárás,
stb. Többnyire jogos és ésszerű intézkedésekről van szó. Ezek az
eszközök akkor válnak akadállyá, ha a velük kapcsolatos eljárás
öncélúvá és bürokratikussá válik (adminisztratív
protekcionizmus).

Devizapolitikai eszközök

Ha a nemzetközi fizetési forgalom állami szabályozása döntően
adminisztratív eszközökkel történik, kötött devizagazdálkodásról
beszélünk. Jellemzői: a valuta nem konvertibilis, kényszerárfolyamok
alkalmazása, a nemzetközi fizetéseket a devizahatóság engedélyezi, a
belföldieknek deviza beszolgáltatási kötelezettségük van. A
devizakeretek és az árfolyamok megállapítása lehetővé teszi a
külkereskedelembe való beavatkozást.

Árfolyamok

Az árfolyam a külföldi fizetési eszköz belföldi fizetési eszközben
kifejezett ára. Az árfolyamok nagysága, annak változása befolyásolja az
exportőrök és importőrök jövedelmét, így áttételesen hatással van
a forgalom nagyságára is.

A nemzeti valuta leértékelése rövidtávon általában exportfokozó
és importkorlátozó hatású. Az export ui. a külföldiek számára
olcsóbbá, a belföldiek számára pedig jövedelmezőbbé válik.
Fordított a helyzet az importtal: a belföldieknek drágul, a
külföldieknek kevésbé jövedelmező. Az említettek miatt az
árfolyam-politika, azaz az árfolyamok megállapítása, az alakulásukba
történő beavatkozás fontos külkereskedelmi szabályozási eszköz.

Adók

Az adók alkalmazás a külkereskedelemben többnyire úgy jelentkezik,
hogy az importárukat többféle, vagy nagyobb adóteherrel sújtják, mint a
hasonló hazait, ezzel szemben az exportra kerülő árukat
adókedvezményben vagy adóvisszatérítésben részesítik.

Vámok

A vám első közelítésben az adó egy speciális fajtája, hiszen
gyarapítja az állami költségvetés bevételeit. E mellett természetesen
lényeges a külkereskedelemben betöltött szabályozó szerepe is: az
importőrök vagy exportőrök számára megdrágítja az áruk árát,
növeli a behozatal vagy kivitel költségeit, ezzel az elérendő
gazdaságpolitikai cél szempontjából kedvező döntésre készteti
őket.

A vámfajták funkciójuk szerint a következőképp
csoportosíthatók:

  • Export-, import-, tranzitvámok – a külkereskedelmi
    forgalom területeinek szabályozása.
  • Fiskális vámok – az állami költségvetés
    bevételeinek fokozása.
  • Nevelő vagy piacbiztosító vámok – a hazai
    termelés számára a fejlődéshez szükséges védelem és piac
    biztosítása.
  • Devizavédelmi vámok – a fizetési mérleg
    problémáinak enyhítése.
  • Antidömping vagy kiegyenlítő vámok – a
    külföldi áruk tisztességtelen versenyének ellensúlyozása a hazai
    piacon.
  • Taktikai vagy büntető vámok – a kereskedelem
    diplomáciai eszközeként a vámkedvezmények megnevezése, illetve a
    hátrányos vámelbánás megtorlása.
  • Preferenciális vámok – gazdasági segítség
    nyújtása.
  • Vámok differenciált alkalmazása – a
    külkereskedelmi forgalom szerkezetének alakítása.

Az országok vámtételeiket rendszerezett felsorolással vámtarifákban
foglalják össze. Ezek a vámköteles és vámmentes árukat tartalmazzák,
a hozzájuk rendelt vámtételekkel együtt.

A vámtételek megállapíthatók autonóm módon, vagyis egyoldalúan,
állami törvényhozás útján, illetve szerződéses keretekben, azaz
vámtárgyalásokon tett kötelezettségvállalással.

A vámtételek meghatározásának, s ezen keresztül a fizetendő vám
megállapításának két alapvető módszere van. Az egyik módszer szerint
a vámtételt százalékban, vagyis a vámterhet az áru árának arányában
állapítják meg (értékvámok; pl. az áru értékének 20%-a). A másik
módszer szerint a vámtételt az árura jellemző természetes
mértékegységre vonatkoztatják, és abszolút összegben adják meg
(mennyiségi vagy specifikus vámok; pl. 100 Ft/tonna). Ha az árukra mind
érték-, mind pedig mennyiségi vámtételt is megállapítanak, s azokat
együttesen vagy alternatív módon alkalmazzák, vegyes vámokról
beszélünk.

Állami támogatások (szubvenciók)

Konkrét formái: közvetlen költségvetési juttatás, adóelengedés,
adóvisszatérítés, ártámogatás, bizonyos költségek
finanszírozása.

A gyakorlatban leginkább alkalmazott exportszubvenció juttatásának
feltétele a termék külföldi értékesítése. A termelés
szubvencionálása a termelő számára lehetővé teszi, hogy eladási
árait külföldön csökkentse, s ez által piacát bővítse.

Hitelek, hitelkedvezmények, exporthitel-biztosítás

A külkereskedelemben gyakran kerül arra sor, hogy az eladó hitelben
adja el áruját, amivel egyúttal kockázatot is vállal. Állami
intézkedések mentesíthetik az exportőröket és importőröket a
hitelezés terhei alól.

Ilyen eszközök lehetnek pl.: az exportcélú termelés kedvezményes
bankhitelekkel történő finanszírozása, az exporthitel refinanszírozása
(a bankok megelőlegezik a később esedékes követeléseket), az import
bankhitelből történő finanszírozása, külkereskedelem előmozdító
kormányhitelek (állam nyújtja államnak), exporthitel-biztosítás (az
exportőrök díjfizetés ellenében áthárítják kockázataikat a
biztosítókra).

Az állami beavatkozás „magatartási” szabályai

A kereskedelmi akadályok hátrányainak felismerése és a nemzetközi
kereskedelem liberalizálásának szándéka eredményezte 1947-ben a
Nemzetközi Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) létrehozását. A GATT
eredetileg multilaterális nemzetközi egyezményként jött létre, amelyhez
hazánk 1973-ban csatlakozott. A nemzetközi kereskedelempolitika elveit, az
eszközök alkalmazásának szabályait fogalmazza meg, amelynek
betartására az aláíró államok kötelezettséget vállalnak. Az elveket
és szabályokat az alapokmány és a később kidolgozott magatartási
kódexek foglalják magukba.

A GATT alapelveinek értelmében a szerződő feleknek a behozatallal és
kivitellel kapcsolatos szabályokat a partnerek megkülönböztetése
nélkül kell alkalmazniuk, rendelkezéseiket azok megismerhetősége végett
nyilvánosságra kell hozniuk.

A GATT célja a kereskedelmi akadályok lebontása. A kereskedelem
szabályozására egyedül a vámot tartja alkalmazható eszköznek, míg a
többi eszköz használata tiltott gyakorlatot jelent. A GATT nem tudta
elveit és céljait maradéktalanul megvalósítani, ugyanakkor nem is
tekinti a szabályaitól való eltérést minden esetben azok
megsértésének. Több kivételt is tesz, megengedett diszkriminációnak
számít pl. a vámuniók, szabadkereskedelmi övezetek kívülállókat
hátrányosan megkülönböztető gyakorlata. Kivételt jelentenek a
gazdaságfejlesztési programok időszakában hozott támogató és védelmi
intézkedések, vagy a fizetési mérleg megóvását célzó korlátozások
is.

A GATT ún. körtárgyalásainak eredményeképp jelentősen csökkent a
nemzetközi vámszínvonal, és megszülettek a nem tarifális korlátozások
alkalmazásának ún. magatartási kódexei. A GATT napjainkban már
szervezeti formát öltött, szerepét a Világkereskedelmi Szervezet (WTO)
tölti be.