Külkereskedelem

külkereskedelem.infodoboz.com

• Címlap
• Infó
• Oldaltérkép

A külkereskedelem állami szabályozása és eszközei

Adott ország gazdaságpolitikájából levezethető külkereskedelmi céljainak (pl. exportorientáció, vagy a hazai ipar védelme, stb.) megvalósítása érdekében kerül sor az állam beavatkozására. A beavatkozás eszközei alapvetően két csoportba sorolhatók: ösztönzés vagy korlátozás.

A saját érdekeket egyoldalúan érvényesítő gazdaságpolitika azonban sértheti más országok érdekeit. Ezért a külkereskedelemben bizonyos kompromisszumok is kifejlődtek, amelyek leginkább a nemzetközi megegyezésekben fejeződnek ki.

Mennyiségi korlátozások

A szabályozás legerőteljesebb eszközei. Általában az importban alkalmazzák azzal a céllal, hogy a behozatal egy időszakban ne haladjon meg egy előre megállapított érték- vagy mennyiséghatárt. A korlátozások az ún. kontingensekben jutnak kifejezésre, amelyek mennyiségben vagy értékben, árufajtákra, árucsoportokra bontva, vagy az importforgalom egészére összevontan adják meg a behozatal felső határát. Az ilyen típusú eszközöket akkor alkalmazzák, ha más eszközök már hatástalanok lennének: gazdasági válság időszakában, egyensúlyi vagy fizetési mérleg problémák enyhítésére, a hazai ipar védelmére. A kontingensek országok közötti szétosztása magában rejti a diszkrimináció lehetőségét.

Szélsőséges és gyakran politikai indokból alkalmazott eszközök az export-, illetve importtilalom (embargó).

Engedélyezés

Ez a gyakorlat valamely hatóság engedélyét írja elő a külkereskedelmi ügylet megvalósításának előfeltételeként. Segíti a forgalom ellenőrzését, számbavételét, de lehetőséget ad a korlátozásokra is. Ez utóbbi elsősorban az importban jellemző. A külföldi szállítóknak különösen az engedélyezési mechanizmus diszkriminatív működtetése lehet hátrányos.

Egyéb adminisztratív korlátozások

Adminisztratív rendszabályok: szabványok, egészségügyi biztonsági, környezetvédelmi normák, okmányokkal való rendelkezés, vámeljárás, stb. Többnyire jogos és ésszerű intézkedésekről van szó. Ezek az eszközök akkor válnak akadállyá, ha a velük kapcsolatos eljárás öncélúvá és bürokratikussá válik (adminisztratív protekcionizmus).

Devizapolitikai eszközök

Ha a nemzetközi fizetési forgalom állami szabályozása döntően adminisztratív eszközökkel történik, kötött devizagazdálkodásról beszélünk. Jellemzői: a valuta nem konvertibilis, kényszerárfolyamok alkalmazása, a nemzetközi fizetéseket a devizahatóság engedélyezi, a belföldieknek deviza beszolgáltatási kötelezettségük van. A devizakeretek és az árfolyamok megállapítása lehetővé teszi a külkereskedelembe való beavatkozást.

Árfolyamok

Az árfolyam a külföldi fizetési eszköz belföldi fizetési eszközben kifejezett ára. Az árfolyamok nagysága, annak változása befolyásolja az exportőrök és importőrök jövedelmét, így áttételesen hatással van a forgalom nagyságára is.

A nemzeti valuta leértékelése rövidtávon általában exportfokozó és importkorlátozó hatású. Az export ui. a külföldiek számára olcsóbbá, a belföldiek számára pedig jövedelmezőbbé válik. Fordított a helyzet az importtal: a belföldieknek drágul, a külföldieknek kevésbé jövedelmező. Az említettek miatt az árfolyam-politika, azaz az árfolyamok megállapítása, az alakulásukba történő beavatkozás fontos külkereskedelmi szabályozási eszköz.

Adók

Az adók alkalmazás a külkereskedelemben többnyire úgy jelentkezik, hogy az importárukat többféle, vagy nagyobb adóteherrel sújtják, mint a hasonló hazait, ezzel szemben az exportra kerülő árukat adókedvezményben vagy adóvisszatérítésben részesítik.

Vámok

A vám első közelítésben az adó egy speciális fajtája, hiszen gyarapítja az állami költségvetés bevételeit. E mellett természetesen lényeges a külkereskedelemben betöltött szabályozó szerepe is: az importőrök vagy exportőrök számára megdrágítja az áruk árát, növeli a behozatal vagy kivitel költségeit, ezzel az elérendő gazdaságpolitikai cél szempontjából kedvező döntésre készteti őket.

A vámfajták funkciójuk szerint a következőképp csoportosíthatók:

• Export-, import-, tranzitvámok – a külkereskedelmi forgalom területeinek szabályozása.
• Fiskális vámok – az állami költségvetés bevételeinek fokozása.
• Nevelő vagy piacbiztosító vámok – a hazai termelés számára a fejlődéshez szükséges védelem és piac biztosítása.
• Devizavédelmi vámok – a fizetési mérleg problémáinak enyhítése.
• Antidömping vagy kiegyenlítő vámok – a külföldi áruk tisztességtelen versenyének ellensúlyozása a hazai piacon.
• Taktikai vagy büntető vámok – a kereskedelem diplomáciai eszközeként a vámkedvezmények megnevezése, illetve a hátrányos vámelbánás megtorlása.
• Preferenciális vámok – gazdasági segítség nyújtása.
• Vámok differenciált alkalmazása – a külkereskedelmi forgalom szerkezetének alakítása.

Az országok vámtételeiket rendszerezett felsorolással vámtarifákban foglalják össze. Ezek a vámköteles és vámmentes árukat tartalmazzák, a hozzájuk rendelt vámtételekkel együtt.

A vámtételek megállapíthatók autonóm módon, vagyis egyoldalúan, állami törvényhozás útján, illetve szerződéses keretekben, azaz vámtárgyalásokon tett kötelezettségvállalással.

A vámtételek meghatározásának, s ezen keresztül a fizetendő vám megállapításának két alapvető módszere van. Az egyik módszer szerint a vámtételt százalékban, vagyis a vámterhet az áru árának arányában állapítják meg (értékvámok; pl. az áru értékének 20%-a). A másik módszer szerint a vámtételt az árura jellemző természetes mértékegységre vonatkoztatják, és abszolút összegben adják meg (mennyiségi vagy specifikus vámok; pl. 100 Ft/tonna). Ha az árukra mind érték-, mind pedig mennyiségi vámtételt is megállapítanak, s azokat együttesen vagy alternatív módon alkalmazzák, vegyes vámokról beszélünk.

Állami támogatások (szubvenciók)

Konkrét formái: közvetlen költségvetési juttatás, adóelengedés, adóvisszatérítés, ártámogatás, bizonyos költségek finanszírozása.

A gyakorlatban leginkább alkalmazott exportszubvenció juttatásának feltétele a termék külföldi értékesítése. A termelés szubvencionálása a termelő számára lehetővé teszi, hogy eladási árait külföldön csökkentse, s ez által piacát bővítse.

Hitelek, hitelkedvezmények, exporthitel-biztosítás

A külkereskedelemben gyakran kerül arra sor, hogy az eladó hitelben adja el áruját, amivel egyúttal kockázatot is vállal. Állami intézkedések mentesíthetik az exportőröket és importőröket a hitelezés terhei alól.

Ilyen eszközök lehetnek pl.: az exportcélú termelés kedvezményes bankhitelekkel történő finanszírozása, az exporthitel refinanszírozása (a bankok megelőlegezik a később esedékes követeléseket), az import bankhitelből történő finanszírozása, külkereskedelem előmozdító kormányhitelek (állam nyújtja államnak), exporthitel-biztosítás (az exportőrök díjfizetés ellenében áthárítják kockázataikat a biztosítókra).

Az állami beavatkozás „magatartási” szabályai

A kereskedelmi akadályok hátrányainak felismerése és a nemzetközi kereskedelem liberalizálásának szándéka eredményezte 1947-ben a Nemzetközi Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) létrehozását. A GATT eredetileg multilaterális nemzetközi egyezményként jött létre, amelyhez hazánk 1973-ban csatlakozott. A nemzetközi kereskedelempolitika elveit, az eszközök alkalmazásának szabályait fogalmazza meg, amelynek betartására az aláíró államok kötelezettséget vállalnak. Az elveket és szabályokat az alapokmány és a később kidolgozott magatartási kódexek foglalják magukba.

A GATT alapelveinek értelmében a szerződő feleknek a behozatallal és kivitellel kapcsolatos szabályokat a partnerek megkülönböztetése nélkül kell alkalmazniuk, rendelkezéseiket azok megismerhetősége végett nyilvánosságra kell hozniuk.

A GATT célja a kereskedelmi akadályok lebontása. A kereskedelem szabályozására egyedül a vámot tartja alkalmazható eszköznek, míg a többi eszköz használata tiltott gyakorlatot jelent. A GATT nem tudta elveit és céljait maradéktalanul megvalósítani, ugyanakkor nem is tekinti a szabályaitól való eltérést minden esetben azok megsértésének. Több kivételt is tesz, megengedett diszkriminációnak számít pl. a vámuniók, szabadkereskedelmi övezetek kívülállókat hátrányosan megkülönböztető gyakorlata. Kivételt jelentenek a gazdaságfejlesztési programok időszakában hozott támogató és védelmi intézkedések, vagy a fizetési mérleg megóvását célzó korlátozások is.

A GATT ún. körtárgyalásainak eredményeképp jelentősen csökkent a nemzetközi vámszínvonal, és megszülettek a nem tarifális korlátozások alkalmazásának ún. magatartási kódexei. A GATT napjainkban már szervezeti formát öltött, szerepét a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tölti be.

© 2007 infodoboz.com | Designed by Free CSS Templates | Bejelentkezés