Az államok nemzetközi szinten jelentkező gazdasági tevékenységének
intézményi megnyilvánulásai a különféle nemzetközi gazdasági
szervezetek és szerződések. A világgazdaság intézményrendszerének
főbb elemei: az ENSZ és szervezetei, regionális gazdasági integrációs
szervezetek, egyéb multilaterális (sokoldalú) vagy bilaterális
(kétoldalú) nemzetközi szervezetek és szerződések.
Kereskedelmi szerződések
A kereskedelmi szerződések a gazdasági kapcsolatok
hosszú távú, átfogó és elvi szabályozását adják. Általában az
államok vagy kormányok nevében kötik meg őket. Szerepük az, hogy
megteremtik az általános és kedvező feltételeket a gazdasági
kapcsolatok számára, valamint olyan keretül szolgálnak, amelyben az
együttműködés megvalósulhat. Foglalkoznak az állampolgárok,
vállalatok jogaival a másik fél területén, biztosítják a kereskedelmi
és ipari tevékenység folytatásának lehetőségét a partner
állampolgárai és vállalatai számára, kitérnek a kereskedelem
szabályozására, a vámok alkalmazására, az adózási és fuvarozási
kérdésekre, stb.
A szerződő felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy kapcsolatuk
említett területein egymást megfelelő elbánásban részesítik. A
leggyakrabban alkalmazott elveket az 1.2. fejezet tárgyalja.
Árucsere-forgalmi megállapodások
Az ilyen típusú szerződések a külkereskedelmi forgalom nagyságát
és összetételét szabályozzák. Szabályozásukban konkrétak,
részletezők, s ennek megfelelően inkább rövidebb időszakra (1-5 évre)
vonatkoznak.
Az árucsere-forgalmi megállapodások árulistákat,
kontingenslistákat tartalmaznak. Az árulisták tételeihez mennyiségi vagy
értékhatárok kapcsolódnak (mennyiségi vagy értékkontingensek). A
megállapodások a felek között kiegyensúlyozott, azaz mennyiségileg és
tartalmilag kiegyenlített áruforgalmat irányoznak elő. Kitérhetnek olyan
kérdések szabályozására is, mint pl. a fizetések rendje,
vámmentesség, árképzés, reexport lehetősége, stb.
„Önkéntes” exportkorlátozások
A nagy importőr országok importkorlátozó intézkedések kilátásba
helyezése mellett lényegében rákényszerítik az exportőr országokat
kivitelük mennyiségi korlátozására, vagy árgaranciák vállalására.
Mindezzel leginkább a nagyobb gazdasági hatalmi pozícióban levő
országok élnek, hazai termelőik védelmének érdekében.
A nem tarifális korlátozások magatartási kódexei
A GATT tevékenységének eredményeképp jelentősen csökkent a
nemzetközi vámszínvonal, így nagyobb szerephez jutottak az ún. nem
tarifális szabályozási eszközök. Ezek kereskedelemgátló és
diszkriminációs hatása jelentős lehet, így a GATT ún. magatartási
kódexekben szabályozta alkalmazásuk feltételeit. Kódexek kidolgozására
került sor:
- az importengedélyezés,
- a szubvenciók,
- a vámérték-megállapítás,
- a dömpingellenes eljárások, valamint
- a kereskedelem technikai akadályai kérdéseiről.
A nemzetközi elszámolások rendje
A nemzetközi elszámolások rendjén az országok
egymással szemben keletkezett tartozásai és követelései
kiegyenlítésének módját értjük. A nemzetközi fizetések
kiegyenlítésének eszköze lehet valuta (valamely ország törvényes
fizetési eszköze a külföldi fizetési forgalomban), deviza (valutára
szóló követelés – számlapénz, értékpapír, stb.), áru és arany.
Ezek közül az előbbi kettőnek van inkább jelentősége.
A valuták és devizák fontos tulajdonsága felhasználhatóságuk köre,
amely átválthatóságukkal függ össze:
- konvertibilis valuta/deviza: más valutára szabadon
átváltható valuta, illetve az ilyen valutára szóló követelés; - kötött valuta/deviza: más valutára szabadon nem
(csak devizahatósági engedéllyel) váltható át; - transzferábilis deviza: multilaterális
szerződéseken alapuló nemzetközi elszámolásokban a tagországok
körében átutalható deviza (területi konvertibilitás).
A konvertibilitás alapján álló nemzetközi elszámolások a gazdasági
és fizetési kapcsolatok sokoldalúságát teszik lehetővé. Az
exportőröknek és importőröknek szabad választási lehetőségük van a
legelőnyösebb értékesítési és vételi piacok között – a
szabályozási keretek között. Az elszámolások zárt rendszerében ezek
az előnyök csak kevésbé érvényesülhetnek. Zárt elszámolási
rendszereket hoznak létre a klíringmegállapodások.
A klíring elszámolás keretében az országok közötti követeléseket
és tartozásokat kölcsönös beszámítások útján, konvertibilis valuta
átutalása nélkül számolják el. Klíringelszámolás megvalósulhat két
vagy több ország között (bilaterális és multilaterális klíring). A
klíringszámlákat a résztvevő országok által választott pénznemben
vezetik, amely az elszámolás számlapénze, a klíringdeviza. A
klíringdeviza csak a részes országok körében használható, nem
utalható át a klíringkörön kívülre, nem váltható át konvertibilis
valutára.
Nemzetközi áruegyezmények
A nemzetközi áruegyezmények a nyersanyagárak (pl.
ásványok, mezőgazdasági termények, stb.) nemzetközi stabilitását
célozzák. Kormányközi megállapodások, amelyek a nyersanyagok
exportjában és importjában érdekelt országokat tömörítik.
Az áruegyezmények ársávokat állapítanak meg, amelyek azt fejezik ki,
milyen határok között kívánják az érdekeltek tartani az adott cikk
árát adott időszakban. Az alsó határ az exportőröket, a felső az
importőröket védi. Ha az ár közelít a sáv széleihez, sor kerül az
árstabilizációs intézkedésekre. A termelés- vagy exportkorlátozások,
illetve -bővítések a kínálat oldaláról szabályozzák az árat: az
árak visszafogására növelik, az árak növelésére csökkentik a
termelést/exportot. Az árstabilitás másik eszköze az ún. ütköző
készletek (áru- és pénzalapok) alkalmazása. Túl magas áraknál eladnak
az árukészletekből (kínálatnövelés → árvisszafogás), túl alacsony
áraknál pedig vásárolnak a pénzalapokból (kínálatcsökkentés →
árfelhajtás).
Regionális kereskedelmi együttműködések
A regionális kereskedelmi együttműködés az érintett
országok közötti kereskedelem liberalizálását, valamint különleges
kedvezmények biztosítását engedményezi. Mindez persze a kívülállók
számára hátrányos megkülönböztetést jelent. A gazdasági integráció
fokozatai:
- Szabadkereskedelmi övezet – az egymás közötti
vámok és egyéb kereskedelmi akadályok leépítése, a külső
országokkal egyéni vámok és kereskedelempolitika. - Vámunió – előző + harmadik féllel szemben
közös vámrendszer és kereskedelempolitika. - Közös piac – előző + a termelési tényezők
(tőke, munkaerő) szabad áramlása az integráción belül. - Gazdasági unió – előző + részben közös
gazdaságpolitika. - Politikai unió – előző + közös
gazdaságpolitika, közös irányító szervek.