A külkereskedelmi ügylet valutáris bizonytalanságai miatt a valuta
megválasztása
a szerződéskötés fontos kérdése.

A valuta megválasztásának alapvetően négy lehetősége
van:

  1. az exportőr országának hazai pénzneme,
  2. az importőr ország valutája,
  3. harmadik ország valutája,
  4. államilag előírt deviza – klíringdeviza.

Az 1. megoldás előnyös az exportőrnek, mert kalkulációit
egyszerűbben készítheti, s nem érintik az árfolyamveszteség
kockázatai. Az importőr akkor járhat jól (az exportőr pedig rosszul), ha
az adott valuta leértékelődik. A 2. megoldásnál fordított a helyzet: az
importőr kalkulációi egyszerűsödnek. Veszélyt jelenthet viszont
számára saját valutájának felértékelődése (ez egyben előnyös az
exportőrnek). A 3. esetben a felek érdekei eltérőek: az exportőr stabil,
értékálló valuta megválasztásában érdekelt, míg az importőr
gyengülő pénznemet preferál. A 4. megoldást akkor alkalmazzák, ha a
vevő és az eladó országa között klíringmegállapodás áll fenn.

Fontos a szerződésben megállapított devizaösszeg
értékállóságának biztosítása
, azaz a valutáris kockázat
csökkentése. Ennek módszerei:

  • Számlázás hazai valutában. Ez esetben az
    exportőr, vagy az importőr partnerére hárítja a valutakockázatokat.
    Ez a megoldás csak a piaci erőviszonyok függvényében
    alkalmazható.
  • Árfolyamzáradékok. A valutazáradék az
    adásvételi szerződésben feltüntetett követelés értékét valamely
    más valutához viszonyítva határozza meg. A vevő legalább a
    szerződéskötéskor érvényes árfolyamon fizeti meg tartozását.
  • Tárgyalásos értékállandósági klauzula.
    Későbbi tárgyalásos megoldást tesz lehetővé.
  • Határidős devizaügyletek.
  • Exporthitel-biztosítás, exporthitel-garancia.