A külkereskedelmi ügylet valutáris bizonytalanságai miatt a valuta
megválasztása a szerződéskötés fontos kérdése.
A valuta megválasztásának alapvetően négy lehetősége
van:
- az exportőr országának hazai pénzneme,
- az importőr ország valutája,
- harmadik ország valutája,
- államilag előírt deviza – klíringdeviza.
Az 1. megoldás előnyös az exportőrnek, mert kalkulációit
egyszerűbben készítheti, s nem érintik az árfolyamveszteség
kockázatai. Az importőr akkor járhat jól (az exportőr pedig rosszul), ha
az adott valuta leértékelődik. A 2. megoldásnál fordított a helyzet: az
importőr kalkulációi egyszerűsödnek. Veszélyt jelenthet viszont
számára saját valutájának felértékelődése (ez egyben előnyös az
exportőrnek). A 3. esetben a felek érdekei eltérőek: az exportőr stabil,
értékálló valuta megválasztásában érdekelt, míg az importőr
gyengülő pénznemet preferál. A 4. megoldást akkor alkalmazzák, ha a
vevő és az eladó országa között klíringmegállapodás áll fenn.
Fontos a szerződésben megállapított devizaösszeg
értékállóságának biztosítása, azaz a valutáris kockázat
csökkentése. Ennek módszerei:
- Számlázás hazai valutában. Ez esetben az
exportőr, vagy az importőr partnerére hárítja a valutakockázatokat.
Ez a megoldás csak a piaci erőviszonyok függvényében
alkalmazható. - Árfolyamzáradékok. A valutazáradék az
adásvételi szerződésben feltüntetett követelés értékét valamely
más valutához viszonyítva határozza meg. A vevő legalább a
szerződéskötéskor érvényes árfolyamon fizeti meg tartozását. - Tárgyalásos értékállandósági klauzula.
Későbbi tárgyalásos megoldást tesz lehetővé. - Határidős devizaügyletek.
- Exporthitel-biztosítás, exporthitel-garancia.