A váltó szigorú alakisághoz kötött fizetési
ígéretet, vagy fizetési felszólítást tartalmazó forgatható
értékpapír. A követelések behajthatóságát a váltójog szigora
biztosítja.

A váltóügylet lebonyolításának résztvevői a
következők:

  • a kibocsátó, a váltó kiállítója, aki a maga nevében fizetést
    ígér, vagy egy másik személyt szólít fel fizetésre,
  • a kedvezményezett, akinek a rendeletére a fizetést teljesíteni
    kell,
  • a címzett (később elfogadó), a kibocsátó által a váltón
    fizetésre kötelezett személy.

A váltóügyletben szereplők köre még a következőkkel
bővülhet ki:

  • az átruházó (forgató), mint váltótulajdonos
    váltókövetelését forgatás útján átruházza,
  • új váltókedvezményezett (forgatmányos), a váltó
    új tulajdonosa, akire a váltót átruházták,
  • váltókezes: aki a váltón külön záradékban
    kezességet vállal a kibocsátóért, elfogadóért, átruházóért; a
    kezes aláírásával ellátott váltó az avalváltó.

A váltónak két fajtája van: az idegen és a saját váltó. Az
idegen váltó fizetési felszólítást tartalmazó
értékpapír, melyben a váltó kibocsátója felszólítja a címzettet,
hogy fizessen a megnevezett kedvezményezettnek. A váltótörvény
értelmében az idegen váltó adósa mindaddig a kibocsátó, amíg a
címzett a váltón tett aláírásával maga is fizetési kötelezettséget
vállal. A váltóadós személyétől függően az idegen váltó ezért
lehet:

  • intézvény; a címzett elfogadói aláírása a
    váltón nem szerepel, váltóadós a kibocsátó.
  • elfogadvány: a címzett aláírásával kötelezi
    magát fizetésre, a váltó főadósa lesz.

A saját váltó tulajdonképpen váltó formájában
kiállított adóslevél, a kiállító arra kötelezi magát, hogy egy
későbbi időpontban a váltó kedvezményezettjének fizetni fog.

A váltó törvényes kellékekkel rendelkezik. A váltótörvény
rendelkezései szerint a fizetési felszólítást, vagy fizetési ígéretet
tartalmazó okirat csak akkor minősül váltónak, ha a következőket
tartalmazza:

  • A váltó szó az okirat szövegében a váltó kiállításának
    nyelvén.
  • Meghatározott pénzösszegre szóló fizetési meghagyás.
  • A fizetésre kötelezett neve.
  • Az esedékesség időpontja. A váltó szólhat:
  • megtekintésre (bemutatáskor fizetendő, de egy éven belül be kell
    mutatni fizetésre),
  • megtekintés után bizonyos időre,
  • kelet után bizonyos időre,
  • határozott napra.
  • A fizetési hely megjelölése. Ha a fizetési hely nem azonos a
    címzett telephelyével úgy telepített váltóról beszélünk.
  • A kedvezményezett neve. Ez mindig csak meghatározott személy lehet.
    Ilyen szempontból bemutatóra szóló váltó nincs, eltérően más
    értékpapíroktól.
  • A kiállítás ideje, helye.
  • A kibocsátó aláírása.

A váltó egyes hiányzó kellékeit utólag is ki lehet tölteni,
(természetesen a váltókövetelés érvényesítése előtt). Az okirat
váltó, ha a következő kellékek elmaradnak:

  • Az esedékesség megjelölése, ilyenkor látra szól.
  • A fizetési hely megjelölése, ilyenkor a címzett neve mellett
    megjelölt hely a fizetés helye.
  • A kiállítás helyének megnevezése, ilyenkor a kibocsátó neve
    melletti hely számít a kiállítás helyének.

A fent leírt váltókellékek mellett egyéb váltókellékek is
szokásosak. Ezek közül a leglényegesebbek:

  • Rendeleti záradék: A “vagy rendeletére” kifejezés
    a kedvezményezett neve mellett szerepelhet, udvariassági formula, e
    nélkül is forgatható a váltó.
  • Negatív rendeleti záradék: a “de nem rendeletére”
    kifejezés a kedvezményezett neve mellett azt jelenti, hogy a
    kibocsátó megtiltja a váltó forgatás útján történő
    átruházását. Átruházás ilyenkor engedményezői
    nyilatkozattal.
  • Effektivitási záradék: arra utal, hogy a váltó
    összegét a kiállítás pénznemében kell kifizetni. E kikötés
    hiányában a váltóadósnak joga van a váltó összegét a fizetési
    hely szerinti hivatalos pénznemben kifizetni.
  • Értesítési záradék: a kibocsátónak
    kötelessége, hogy a váltó kibocsátásáról a címzettet
    értesítse
  • Fedezeti záradék: a fedezet annak a
    kötelezettségvállalásnak az ellenértéke, amelyet a címzett a
    váltóval vállal.
  • Váltó száma: a váltót több azonos példányban
    is kiállíthatják. Minden eredeti példány külön-külön is
    értékpapír. Az egyik eredeti számozott példányra teljesített
    fizetéssel a többi számozott példány érvényét veszti.

A váltó átruházható értékpapír. Jogi szempontból a váltónak,
illetve a benne foglalt követelés átruházásának több módját
különböztetjük meg.

  • Meghatalmazási váltóátruházással
    (inkasszóforgatással) csupán formailag adja át tulajdonosa a váltót
    rendszerint egy banknak, hogy a váltó összegét lejáratkor részére
    szedje be. A tulajdonjogot nem ruházza át.
  • Zálogforgatmány esetén, ha az átruházás
    “értéke zálogául” megjegyzést, vagy az elzálogosításra utaló
    bármely más megjegyzést tartalmaz. A váltóbirtokos a váltóra
    vonatkozó minden jogot gyakorolhat ugyan, de a váltóátruházásnak
    csak olyan hatálya van, mint a meghatalmazási
    váltóátruházásnak.
  • Tulajdoni forgatás útján az értékpapír
    tulajdonosa az értékpapír feletti tulajdonjogát ruházza át az
    értékpapír hátoldalán tett átruházási nyilatkozattal. Két
    fajtája alakult ki, az üres és a teljes forgatás.
  • Üres forgatás esetén a váltó kedvezményezettje a
    váltó hátoldalát minden külön megjegyzés nélkül aláírja, s a
    váltót átadja az új tulajdonosnak. A továbbiakban az üres forgatás
    egyszerű átadással történik. Az utolsó váltóbirtokos az üres
    forgatmányt teljes forgatmánnyá alakítja oly módon, hogy a
    kedvezményezett hátoldali aláírása elé vagy fölé írja a saját
    nevét.
  • Teljes forgatáskor a váltó valamennyi
    tulajdonosváltozása nyomon követhető az új tulajdonosoknak a váltó
    hátoldalán tett átruházási nyilatkozata alapján. A kedvezményezett
    és minden további átruházó aláírja a váltó hátoldalát és
    megnevezi az új tulajdonost is.

A váltóbirtokos a követeléséhez a következő módokon juthat
hozzá:

  • A lejárat előtt leszámítolással. A váltóleszámítolást
    pénzintézetek végzik, a leszámítolási költségekkel és a
    leszámítolási kamattal csökkentett áron megveszik a váltóbirtokos
    követelését. A bankok általában a visszkereseti jog fenntartásával
    diszkontálják a váltót, ez esetben a pénzbefolyás nem végleges a
    leszámítoláskor, véglegessé akkor válik, ha a váltóadós
    lejáratkor a váltó értékét rendben kifizette. (A
    váltóleszámítolást részletesebben lásd a pénzügyi
    ismereteknél.)
  • Fizetéskor a megjelölt esedékességi napon a váltó tulajdonosa
    felkeresi a váltóadóst, aki fizetni köteles. A váltóbirtokos
    részfizetést nem utasíthat vissza, és esedékesség előtt nem
    köteles fizetést elfogadni.

Fizetés megtagadása esetén a váltóbirtokos megtérítési igénnyel
fordulhat bármelyik váltókötelezetthez (kibocsátóhoz, elfogadóhoz,
esetleges kezeshez, átruházókhoz). A fizetés megtagadását közjegyzői
okirattal kell igazolni, ez az óvás. Óvást a fizetést megelőző
időpontban is emelhet a váltóbirtokos, ha:

  • az elfogadást a címzett megtagadta,
  • a címzett fizetéseit megszüntette,
  • a címzett vagyonára vezetett végrehajtás eredménytelen.

A váltókötelezettek a fizetésért egyetemlegesen felelősek, ezért a
váltóbirtokos a sorrendiség betartása nélkül bármely
váltókötelezettől kérheti a váltó összegét.