Az okmányos inkasszó fizetési mód a beszedési
megbízások körébe tartozik. A beszedési megbízás polgári jogi
megbízás, amelynél a megbízott – rendszerint bank – arra vállalkozik,
hogy megbízója helyett annak követelését az adóstól beszedi. Itt az
eladó rendszerint azzal bízza meg a bankját, hogy a leszállított áru
ellenértékét a vevőtől kereskedelmi okmányok ellenében szedje be.
Az okmányos inkasszó fizetési módot gyakran alkalmazzák olyan
esetben, ha az áru vételárának megfizetése sem akkreditívvel, sem
kezességgel, vagy egyéb módon nem biztosított. Az okmányos inkasszó
megfelelő biztosítékot nyújt az eladó számára a birtokon kívül
kerülés veszélye ellen készpénzfizetésű ügyletkötéseknél. Az
okmányos beszedvény a vevő számára az akkreditívhez képest kedvező
fizetési mód, mert:
- fedezetet nem kell előre a bank rendelkezésére bocsátani,
- a bankköltségeket sem a vevő viseli, hanem az eladó,
- a kezdeményező lépést az eladónak kell megtenni.
Az okmányos inkasszó résztvevői:
- megbízó (eladó) aki a banknak a beszedési
megbízást ad, - megbízott bank, általában az eladó bankja, aki a
megbízást kapja, - címzett: aki az okmányok ellenében fizetést
teljesít.
Negyedikként léphet az ügyletbe beszedőként még egy bank. Ilyan
esetekben, a megbízott bank nem közvetlenül jár el, hanem levelező
partnerének továbbítja az okmányokat, s az a bank lesz aki inkasszálja
az ellenértéket.
Beszedési megbízással jogviszony csak az eladó és bankja között
jön létre, az eladó és az esetlegesen bekapcsolódó második bank
között nem. A beszedési megbízással az eladó kezdeményezi az
ellenérték kifizetését, a költségeket is ő fizeti. A vevő és a bank
között szintén nem keletkezik jogviszony, a vevő fizetési
kötelezettsége az adásvételi szerződésből fakad. A biztosítékot
arra, hogy a vevő fizetni fog az eladónak, a bank bekapcsolása adja.
Ugyanis a banki felszólításának morális kényszerítő ereje van.
A bankok az okmányos beszedvénnyel kapcsolatban a Nemzetközi
Kereskedelmi Kamara szabályzata szerint járnak el, a beszedési megbízás
tartalmát és a helyi szokásokat is figyelembe véve. A beszedési
megbízásnak az alapvető adatokon (vevő neve, címe, beszedendő összeg
stb.) kívül számos kérdésben rendelkeznie kell:
- Az okmányok készpénz, vagy fizetési ígéret ellenében
szolgáltathatók ki? - Teljesíthet-e a vevő részletfizetést? Külön megjelölés nélkül
erre nincs mód. - Adható-e előzetes megtekintési jog?
- Ki viseli a beszedési költségeket?
- Mi legyen az áruval, ha a vevő nem váltja ki?
Az eladó biztonsága szerint az okmányos beszedvény lehet:
- vinkulált,
- nyitott vagy sima inkasszó.
Vinkulált okmányos inkasszó esetén a vevő az
áruhoz, vagy az áru feletti rendelkezési és tulajdonjogot biztosító
okmányokhoz csak fizetés után juthat hozzá. Az eladó az árut a bank
címére és/vagy rendelkezésére adja fel, az okmányokat a beszedési
megbízással együtt szintén a banknak küldi el. A bank a vevőt az
okmányok alapján felszólítja fizetésre. A vevő kiváltja az okmányokat
(fizet) s ezt követően jut hozzá az áruhoz.
Az eladót a vinkulált inkasszónál a birtokon kívül kerülés
veszélye nem fenyegeti, de így is vannak kockázatai, amik a
következők:
- a vevő gyakran késik a fizetéssel,
- a vevő nem váltja ki az árut.
A vevő számára az okmányos beszedvény fizetési módnál a kockázat
abban van, hogy fizetés előtt nem győződhet meg az áru tényleges
minőségéről, súlyáról, mennyiségéről stb.
A vinkulált inkasszónak több változata is van, ezek közül az egyik a
speditőr inkasszó. Ennél a fizetési módnál az eladó
az árut egy szállítmányozó címére és rendelkezésére adja fel azzal
az utasítással, hogy az áru csak a fizetést igazoló banknyugta
bemutatása ellenében szolgáltatható ki. A speditőr inkasszó esetén az
eladó nem ad beszedési megbízást, a vevőt a bank nem szólítja fel
fizetésre, az a bankkal csak akkor kerül kapcsolatba, mikor fizet. A
speditőr inkasszó fizetési módot a következő esetekben alkalmazzák:
- a vevő el akarja kerülni a látszatot, hogy csak felszólításra
fizet, félti üzleti hírnevét, - felek közt nagy bizalom van és az eladó bankköltséget akar
megtakarítani, - az árut a speditőr újra feladja (pl. reexport),
- az érdekeltek nem akarják, hogy az ügyletről a bank is tudomást
szerezzen.
Az eladónak e formánál kockázata lehet az, hogy a vevő és a
speditőr közötti szoros kapcsolat következtében a szállítmányozó a
fizetést igazoló banknyugta hiányában is kiszolgáltatja az árut, vagy
alkuba bocsátkozik. Az áru feletti rendelkezési jogot ezért csak jó
bonitású, megbízható speditőrnek célszerű átadni.
A vinkulált inkasszó másik elterjedt változata az indirekt
bankbeszedvény. Az eladó az árut a külföldi speditőr címére,
de a bank rendelkezésére adja fel. Az okmányokat a beszedéssel megbízott
bank kapja meg, s közvetlenül vagy közvetve felszólítja a vevőt
fizetésre. A vevő a fizetés igazolásaként kiszolgáltatási jegyet kap,
amelynek ellenében a speditőr az árut kiadja. Az indirekt bankbeszedvény
sémáját a következő ábra szemlélteti:
Direkt bankbeszedvény esetén az áru feletti rendelkezési jog mellett
magát az árut is a beszedéssel megbízott bank kapja meg, az okmányokkal
együtt. A bank felszólítja a vevőt fizetésre, és fizetés után
kiszolgáltatja a vevőnek az árut. A gyakorlatban a bankok nem szívesen
vállalják az áru átvételét, így e forma csak ritkán kerül
alkalmazásra, főleg akkor, ha az áru az azt megtesítő értékpapír
formájában van jelen.
Nyitott (sima) inkasszó esetében az eladó az árut
közvetlenül a vevő címére és rendelkezésére adja fel, az
áruszállítással kapcsolatos okmányokat pedig a beszedési megbízással
együtt a banknak küldi. A vevő megkapja az árut, és a bank
felszólítására kifizeti annak ellenértékét. A vevő tehát még a
fizetés előtt az áru birtokába jut. A nyitott inkasszó nem nyújt
garanciát arra, hogy a vevő fizetni fog. Így az eladónak számolni kell a
birtokon kerülés veszélyével, valamint a vevő késedelmes fizetése
esetén a kamatveszteségekkel.
A fizetés időpontja szempontjából az okmányos inkasszónak két
változata alakult ki:
- a látra szóló,
- lát után bizonyos időre szóló beszedési megbízás.
A látra szóló beszedési megbízást (D/P, documents against payment)
az jellemzi, hogy a vevő az okmányok bemutatásakor fizet. E fizetési mód
esetén előfordulhat, hogy a vevő a fizetés előtt az eladó előzetes
hozzájárulásával megtekinti az árut, vagy a banktól betekintésre,
vizsgálatra megkapja az okmányokat.
A lát után bizonyos időre szóló okmányos beszedés (D/A, documents
againts acceptance) esetén a bank az okmányokat nem készpénzfizetés
ellenében szolgáltatja ki a vevőnek, hanem a vevő fizetési ígérete
ellenében. Ez legtöbbször váltó, vagy csekk. A határidős fizetés
biztosítékai lehetnek a következők:
- a vevő által kiállított saját váltó, vagy az eladó által a
vevőre kiállított idegen váltó, - a vevő nyilatkozata, melyben kötelezi magát, hogy lejáratkor
fizet, - a beszedő bank garanciája, vagy kezesség vállalása arra
vonatkozóan, hogy a vevő fizetni fog.